Tate
Emlékszem, kis szaros 8 éves voltam, mikor Jace felvilágosított a pincében folyó dolgokról...
Tisztán emlékszem még az időre is... Egy napsütötte szerdai nap volt és rettentő büdös szag terjengett a ház körül...
- Tate, mars ki az udvarra, játszani! - mondta Mary nénikém, aki a gáztűzhely mögött sertepertélt.
- De Nénje, most rajzolom meg a dinoszauruszomat, nem akarok most kimenni. - makacsoltam meg magam.
- Egy! - kezdett el hangosan számolni.
- Nem!
- Kettő...
- Jól van, már is megyek, csak ne számolj... - összepakoltam a rajz cuccom és kimentem a homokozóba és elkezdtem játszani a dömper autómmal, csináltam neki bukkanót, ugratót meg ami kell.
Mikor meguntam elkezdtem vele száguldozni az egész udvarban, s végül kikötöttem a pincénél, amit Jace szigorúan megtiltott, hogy oda bedugjam az orrom. De hát az ajtó nyitva volt és a dömperem pedig legurult a lépcsőn, muszáj volt utána mennem, mer' különben soha nem kapom vissza, pedig az a kedvenc játékom. Mikor az autóm nagy huppanással a földhöz ért, észre vettem valami furcsát, innen jött az a büdös szag. Körbe pillantottam, és mindenhol babák voltak. Nagyon ijesztő és félelmetes babák, amikből sok tű állt ki. Megragadtam az egyiket - amelyikben kevés tű volt - felültettem a játékomra és taxisat játszottam, amíg egy mérgesnek tűnő hang ki nem zökkentett.
- Khm... - egy erélyes, s mély krákogás, majd hátra fordultam és megláttam a karba tett kézzel álló Jace-t, aki kérdően fürkészett, majd odajött, és leguggolt velem szembe.
- Öcskös, mit mondtam neked erről a helyről? - kérdezte mosolyogva.
- Hát, hogy be ne dugjam ide az orrom... - hajtottam le a fejem és a cipőmet néztem - De nyitva hagytad az ajtót és begurult a dömperem... Bocsánat.
- Most nem tudod mibe keveredtél bele öcskös, de ha idősebb leszel, majd egyszer megérted...
- Nem haragszol?
- Én voltam a hibás... De minél előbb el kell kezdenem a kiképzésed... Mire mindent elsajátítasz, egy profi leszel, hidd el, de meg kell ígérned, hogy ezt soha, de soha nem mondod el senkinek!
Ekkor már kezdtem ,,kapisgálni" a dolgokat, egyre többet volt kezemben fegyver, s mindegyik használatát elsajátítottam valamilyen szinten. Majd következett az elmélet...
- Mindig lőfegyvert használj, és nem hagysz magad után nyomot.... Gyors és viszonylag könnyű alkalmazni/használni. De viszont, ha nem pisztolyt használsz, hanem például kést, akkor SOHA NE hagyd el! Mert akkor vége! Érted? - csak biccentettem a fejemmel, és a kissé idegbeteg arc kifejezését is leváltotta. - Nos, hogy jó kondícióba legyél, ha esetleg valami úgy adódna, hogy menekülnöd kell, akkor ne fulladj le 1 kilóméternél, tehát FUSS! Most, gyerünk, gyerünk, mozdulj!
- De merre?
- Hmm, mondjuk innen egészen a foci pályáig, majd ott még 5 kör és akkor majd, csak holnap lő gyakorlat lesz... De csak hogy ne csalj, ezért megyek utánad, és szerintem ezt a futást három naponta lesz, úgy hogy készítsd a kis lelked... - elkezdtem futni, egészen ki a nagy kapun, majd a járdán, még szerencse, hogy nincs olyan messze a focipálya. Bátyám betartotta a szavát mögöttem jött... Kocsival?! Ez ugye nem komoly? Engem itt futtat, mint valami hülye gyereket, ő meg csak fogja a popóját és beül a BMW-jébe. Hát az eszem meg áll... Az utolsó körnél már a nyelvem lógott, mint valami kutyának, és drága bátyám a foci kapunak dőlve dohányzott és röhögött egy sort, mikor odaértem hátra vágódtam a fűben, s néztem ahogy a szürke felhők gomolyognak az ég kékjén.
- Hoztál valamit inni? - reménykedtem benne, de tudtam a választ.
- Nem. Ilyenkor nem szabad innod...
- Hát kössz...
- Figyelj, tudom egy köcsög parasztnak tartasz most engem, de gondolj bele... Pár év múlva olyan izmos leszel... A csajok a cipődre fognak nyáladzani... Mindig lesz olyan jelentkező, aki szívesen ágyba bújna veled...
- Hülye... - röhögtem el magam kínosan.
- Jah, most hülye, azt' mikor majd a harmadik csajt kúrod untalan, akkor meg milyen jó, hogy ennyit baszogattalak.
- Nah, jó ebből elég... - ültem fel kínosan - Kajás vagyok! - tereltem el a témát.
- Jó, menjünk haza, gyere. - és a méregzöld BMW felé vettük az irányt, majd mikor a szépség jelzett, hogy nyitva van én örömteli fejjel ültem be, mikor Jace beindította a motort és járatni kezdte, még a hátamon is fel állt a szőr. "Lassan" elindultunk haza, mikor beléptem az ajtón megéreztem a meleg leves illatát.
- Jace, mikortól lehet letenni a jogosítványt autóra? - kérdeztem bátyámtól.
- Tudtommal 17 éves korban, miért?
- Csak... Hol vetted a kocsid?
- Az egyik haverom hozta külföldről, csak nem akarod lenyúlni a Szerelmem?
- Nem, de hogy is... csak... áhh, mindegy.
6 év múlva
- Mindig lőfegyvert használj, és nem hagysz magad után nyomot.... Gyors és viszonylag könnyű alkalmazni/használni. De viszont, ha nem pisztolyt használsz, hanem például kést, akkor SOHA NE hagyd el! Mert akkor vége! Érted? - csak biccentettem a fejemmel, és a kissé idegbeteg arc kifejezését is leváltotta. - Nos, hogy jó kondícióba legyél, ha esetleg valami úgy adódna, hogy menekülnöd kell, akkor ne fulladj le 1 kilóméternél, tehát FUSS! Most, gyerünk, gyerünk, mozdulj!
- De merre?
- Hmm, mondjuk innen egészen a foci pályáig, majd ott még 5 kör és akkor majd, csak holnap lő gyakorlat lesz... De csak hogy ne csalj, ezért megyek utánad, és szerintem ezt a futást három naponta lesz, úgy hogy készítsd a kis lelked... - elkezdtem futni, egészen ki a nagy kapun, majd a járdán, még szerencse, hogy nincs olyan messze a focipálya. Bátyám betartotta a szavát mögöttem jött... Kocsival?! Ez ugye nem komoly? Engem itt futtat, mint valami hülye gyereket, ő meg csak fogja a popóját és beül a BMW-jébe. Hát az eszem meg áll... Az utolsó körnél már a nyelvem lógott, mint valami kutyának, és drága bátyám a foci kapunak dőlve dohányzott és röhögött egy sort, mikor odaértem hátra vágódtam a fűben, s néztem ahogy a szürke felhők gomolyognak az ég kékjén.
- Hoztál valamit inni? - reménykedtem benne, de tudtam a választ.
- Nem. Ilyenkor nem szabad innod...
- Hát kössz...
- Figyelj, tudom egy köcsög parasztnak tartasz most engem, de gondolj bele... Pár év múlva olyan izmos leszel... A csajok a cipődre fognak nyáladzani... Mindig lesz olyan jelentkező, aki szívesen ágyba bújna veled...
- Hülye... - röhögtem el magam kínosan.
- Jah, most hülye, azt' mikor majd a harmadik csajt kúrod untalan, akkor meg milyen jó, hogy ennyit baszogattalak.
- Nah, jó ebből elég... - ültem fel kínosan - Kajás vagyok! - tereltem el a témát.
- Jó, menjünk haza, gyere. - és a méregzöld BMW felé vettük az irányt, majd mikor a szépség jelzett, hogy nyitva van én örömteli fejjel ültem be, mikor Jace beindította a motort és járatni kezdte, még a hátamon is fel állt a szőr. "Lassan" elindultunk haza, mikor beléptem az ajtón megéreztem a meleg leves illatát.
- Jace, mikortól lehet letenni a jogosítványt autóra? - kérdeztem bátyámtól.
- Tudtommal 17 éves korban, miért?
- Csak... Hol vetted a kocsid?
- Az egyik haverom hozta külföldről, csak nem akarod lenyúlni a Szerelmem?
- Nem, de hogy is... csak... áhh, mindegy.
Napjainkban
,,Az álmok néha valóra válnak..." Hát nem! Itt vagyok 19 évesen, a méregzöld Kawasaki motoromon ülve száguldok a megbízás felé, amit a bátyám bízott rám. A hátitáskámban lapul a 9mm-es Berettám, amit még 15 évesen kaptam szülinapomra az "édes" bátyámtól, mindig ezt használom. De azért itt van a Stingray búvár késem is, amit szintén nagyon szeretek, mert a vádlimra tudom erősíteni és az ég világon senki sem tudja mi van nálam... A kereszteződésnél jobbra fordultam, majd megálltam a 27-es háznál, halkan leállítottam a motort és a fejemre húztam a hosszú kapucnim, majd a ház bejárata felé vettem az irányt. Körülbelül éjjeli 3 óra lehetett, senki sem számít rám...
